html
Hogyan kezdődött minden
1907-ben kilenc testvér Schönebergből úgy döntött, hogy a Belziger utcában lévő lakásban megalapítják a Johannis-páholyt „A Szépség Hegye” nevével. Az év szeptember 15-én, a megalakulási ceremónia keretében Br. Adolf Rothenbücher meggyújtotta a bölcsesség, szépség és erő gyertyáit.
Az első világháború és az inflációs időszak megzavarta a páholy életét, de az azt követő években bebizonyosodott, hogy a politikai és gazdasági zűrzavar idején sok ember kereste templomunkban a belső nyugalmat és elmélyülést. 1927-ben már 131 tagot számlált a páholy, és az elkövetkező öt évben virágzott.
Sötét évek
A nemzetiszocializmus időszakában minden páholyt feloszlattak, házaikat kifosztották, templomaikat elpusztították. Ezek a túlkapások, amelyek a szabadkőművesség ellen irányuló rágalmakkal és támadásokkal együtt jártak, légió testvért különösen keményen érintettek, mivel hazafias és nemzeties beállítottságuk miatt valami jobbra számítottak a német fasizmus részéről. Azonban a dogmatizmus és a fanatizmus az egyik, a tolerancia pedig a másik oldalon, kizárják egymást. Az 1935. március 4-i betiltással megkezdődött a német szabadkőművesség felszámolása, ugyanazon év július 21-én a páholynak fel kellett oszlania, a testvérek által oly kedvelt páholyházat a Splittgerber utcában a háború elpusztította. A letartóztatás és a folyamatos megfigyelések ellenére az 1935 és 1945 közötti sötét években egy kis csoport kitartó testvér találkozott a „Gottwald törzshely” nevű beszélgetésekre és kirándulásokra, valamint a János- és karácsonyi ünneplések csendes megünneplésére, hogy az ősi összeköttetést fenntartsák.
Egy új időszak
Főként ezen testvérek rendíthetetlen hitének köszönhető, hogy a második világháború után rögtön a páholy ismét életerejét bizonyította. Az Eisenach utcában 1946. augusztus 2-án a „Blücher von Wahlstatt”, az „A Szépség Hegye”, a „Három Liliom” és a „Fekete Sas” egyesült páholyok első munkájukat végezték. A testvérek akkoriban gyakran hosszú gyalogutakat vállaltak, gyengén világító gyertyák mellett és híg vizes leves közben összejöttek, és élvezték, hogy munkáikat ismét rituális testvéri közösségben végezhetik.
1949. február 12-én tartottuk első munkánkat az új páholyházban, a Ahorn utca 15a alatt, Steglitzben. A Johannis páholyok megerősödtek és újra függetlenné váltak, a mi páholyunk 1951-ben 68 tagot számolt. 1958-ban költöztünk a Nagypáhollyal a jelenlegi páholyházba a Heerstrassén.
Viharos évek
Az alapítás 50. évfordulója utáni években a mi páholyunkban egy szerencsétlen tendencia a széthúzásra lett észlelhető. Néhány kipróbált testvér kilépése súlyosan károsította a páholyt, mások az „örök keletre” távoztak, vagy más közösségekhez csatlakoztak. Bizonyára a székvezetői poszt viszonylag gyakori váltakozása is kedvezőtlenül hatott. A taglétszám, a munkák szellemi színvonala és a testvérek fegyelme csökkent, testvértelen viszályok fenyegetőztek többször is a lánc széttörésével. Az azonban, hogy mindezek ellenére bizonyos konszolidáció érzékelhető, a szabadkőművesség belső erejét és a néhány hű testvér állhatatosságát jelzi.
Németország újraegyesítésével a 3 WK visszakapta az egykori NDK-ban lévő birtokait. Ez a társadalmi és gazdasági változás vérveszteséghez vezetett, mivel a testvérek szakmai okokból más szövetségi államokba vándoroltak. Konszolidáció és harmónia … Az, hogy ma mindig ugyanaz a 18 testvér jön a páholy munkáira, a páholy életakaratát tanúsítja, és a tanítványok viszonylag nagy száma jóval kecsegtet a jövőre nézve. Közös utazások, különösen az 1990-es bécsi utazás, megerősítették a páhaközösség láncát. Új feladat volt a „Friedrich zur Tugend” páholy újranyitása Brandenburg an der Havelben, amelyet testvéreink kettős tagsága is elért.
Voltak idők, amikor a páholy nyugtalan vizeken vesztegelt, amelyet a testvérek folyamatos kitartásával visszavezettek a nyugodt vizekre. Szociális elkötelezettségünk nemcsak adományokkal hangsúlyozódott, hanem a páholy belül is élt, amely nem csak az érintettek, hanem az egész páholy előnyére vált. Megnövekedett közönségkapcsolataink eredményeként egészséges testvériség-növekedést értünk el.
A mai légkört a konstruktív harmónia jellemzi.
Amennyiben minden testvér helyesen érti és ennek megfelelően cselekszik, a mi páholyunk jelszavát „A lélek szépsége a szeretet.”, akkor képesek leszünk minden nehézséget kikerülni. Minden páholy értéke mindig annyi, amennyit testvérei készpénzben készek rááldozni.
„Szánj időt a páholyra, különben az idő elviszi a páholyodat.”
Br. Johannes Bischoff a 75. évfordulóra kibővítve Br. Ulrich Bettge a 100.-ra.
